Üdvözöllek Kedves Látogató!
Ha az életeddel elégedett vagy és boldog, ha azt a munkát végzed, amit szeretsz, amit akár pénz nélkül is csinálnál, ha az érzelmi életed kiegyensúlyozott, ha a családoddal jó a kapcsolatod, ha van párod és ez örömmel tölt el, ha érzed, hogy jó hazamenni,
ha egyedül vagy, de mégsem magányos, ha a gyermekeiddel le tudsz ülni beszélni és végig is hallgatod őket, ha bevonnak az életükbe, ha vannak barátaid, akikre számíthatsz akár késő éjjel, ha belenézel a tükörbe és elégedetten szemléled az eléd táruló látványt, ha tudsz mosolyogni egy kellemetlen, váratlan bosszúságon, mert látod, hogy nem tehetsz mást,
ha nem gyötör betegség, fájdalom, ha tudsz örülni a lemenő nap tüzes korongjának, ha látod amikor a nap felkel, ha beletudsz feledkezni egy virág, egy szép tárgy látványába, ha lefekvéskor nyugodtan tudod a napi eseményeket visszaidézni és utána jóízűen a párod mellett álomra hajtani a fejed és nem ébredsz fel izzadtan, rémülten s utána reggelig hánykolódva a benned feltörő ismeretlen rémülettel,
ha vannak terveid, álmaid, vágyaid, ha van múltad, amit nem akarsz megtagadni, s ha ennek ellenére a jelenben szivesen élsz, de látod a holnapot is, ami Napfényt ígér.....
AKKOR EZ AZ OLDAL NEM NEKED SZÓL.
ÖRÖMMEL NYUGTÁZOM, HOGY FELISMERTED AZT A SORSOT, AMIT VÁLASZTOTTÁL MAGADNAK S EZ ELHOZTA SZÁMODRA AZ ÉLET HARMÓNIÁJÁT, A PÁRKAPCSOLAT MŰVÉSZETÉT, A BOLDOG ÉLET KITELJESEDÉSÉT
Ha a fentiek közül sok megállapítás nem az életed része, s csak vágysz a Lelked békéjére, a nyugalom és a megelégedettségre, akkor maradj egy percre, hadd kérdezem Tőled
Tudtad, hogy minden ember boldogságra született? Tudtad, hogy boldogtalanságunk oka az, hogy a vágyaink felé haladunk és nem a feladataink felé?
Tudtad, hogy minden betegség a lélek elfojtásából ered? Tudtad, hogy Te nemcsak sűrű fizikai test vagy?
Tudtad, hogy mindezeket a fátyol mögött lévő nagyon finom energiamintázatokat Te is megismerheted és alkalmazhatod?
Hogyan? - Kérdezheted teljesen jogosan, - ha párbeszédet folytatnál velem.
Megfelelő önismerettel Ha hallgatsz a benned lévő "Mesterre", ha figyelsz az ösztönös megérzéseidre Ha képes vagy a minden emberben jelenlévő Ősbizalmat feléleszteni és használni, ezzel együtt megtanulva magad elfogadni és szeretni. Szeretettel tekintve Önmagadra, a Sorsodra, az Életedre.
Figyelve a gondolataidat, amik meghatározzák a mindennapjaidat, álmaidat, vágyaidat, Önön Lényedet!
Ha az életedet át és átszövő szimbólumokat, jeleket, analógiákat megfejted, megismered, alkalmazod és nem a Sors ellen küzdve meg-megtorpanva botladozol, hanem ismerve a láthatatlan világ mögötti értelmezéseket minden könnyebben fog körülötted működni, beindulnak az energiák, s ahogy Te változol, a környezetedben lévők is automatikusan változnak, mert a Világ Te vagy, Te döntöd el, hogyan élsz. Boldogan, megelégedetten, a Sorsoddal kibékülve, s nem csodálkozva azon kik vesznek körül, hisz mindenkit Te vonzol, Te hívsz be az Életedbe a megéléseidhez.
Még akkor is így van, ha ez hihetetlennek tűnik. Tudnod kell, hogy azok az energiák, minőségek, tehetségek, amikkel leszülettél, milyen lehetőséget biztosítanak számodra. Ha felismered és elfogadod, akkor minden döntésed a feladatod irányába vezet. Ha megkérdőjelezed az adottságaidat, ha mást szeretnél mégis, mint amire az energiáid adottak, ha nem fogadod el az utadat, a tehetségedet, ha másra vágysz, mint aminek a birtokosa vagy, örökké harcban állsz majd önmagaddal, s a Lelkeddel, hiszen a Lelked, - aki Örök és Halhatatlan - tudja mit kell tenned ebben az életben , mi az amit mindenképpen meg kell, hogy élj - és mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megvalósuljon.
Amikor diszharmónia alakul ki a Személyiséged és a Lelked között, akkor jön a betegség, a baleset, a veszteség, a kár, a magány, az életuntság, a depresszió, amit mi emberek nagy igyekezettel próbálunk mindig "másra" áttestálni. Hihetetlen meggyőződéssel tudjuk megmagyarázni, hogy mindig más az oka annak a helyzetnek amit éppen most élünk.
Bűnbakokat keresünk saját megnyugtatásunkra és azokat rendre meg is találjuk - természetesen ezt mindig a legközvetlenebb környezetünkben - elhatárolódunk attól ami belőlünk jön, amit mi hoztunk létre. A fejünket a homokba dugva kérdezzük szomorúan, hogy "miért történik mindez velünk" "miért ilyen velem ez a Világ" - holott a Világ Te vagy és Te vagy a Sorsodnak kovácsa.
Ha már a betegség megjelent, mint figyelmeztető jelzés, s mutatja, hogy nem jó az irány, amit eddig éltél, meglehet, hogy először csak gyengéden ösztökél, van akinél rögtön durván és kérlelhetetlenül igyekszik rábírni, hogy a változás elkerülhetetlen.
Nem a környezetünkben lévő embereknek van szüksége a változásra, hanem Nekünk, holott valljuk be ezt olyan kézenfekvőnek érezzük. Nehezebb feladat ha ezt a változást magunkon kell megejteni. Hisz az ember a saját, megszokott nehézségeit, fájdalmait, megpróbáltatásait már ismeri, mint a tenyerét. Megszeretni ugyan nem tudja, küzd ellene, harcol minden eszközzel, de már egyfajta ragaszkodás, függőség, kényszerű belenyugvás alakul ki, vagy alakult ki az emberben egy idő után.
A gyökeres változásokat, az elmaradhatatlan fájdalmas átalakulásokat nehezen vállaljuk fel a beígért, de bizonytalan kimenetelű ismeretlen megélésekre, az újra, az ismeretlenre. Először önmagunkban kell rendet tenni, elhagyni a borúlátó gondolatainkat, a kimondott negatív, félelemmel teli szavainkat, amiket akár nap mint nap szajkózunk s ezzel önkéntelenül, öntudatlanul teremtünk. A legnagyobb Mágiát teremtjük magunknak, hiszen végül is Teremtői képességünket használjuk, csak elferdített formában.
Mint azt tudjuk, a kimondott szónak, Teremtő ereje van. S ha folyamatosan csak a negatív gondolatformákon, a félelmeinken keresztül nyilvánulunk meg, hova tovább olyan sűrű áthatolhatatlan energiamezővel vesszük körbe magunkat, ahová a segítő, gyógyító kéz már nem ér el.
Az Angyali jelenlét sem tudja számunkra elhozni az óhajtott reményt, a várt szabadulást, hiszen körbe vettük magunkat egy - betontömbbel - áttételesen, ahová az Angyali minőség a finom rezgése okán nem képes áthatolni.
És akkor mondhatjuk az imát, várhatjuk a csodát, leshetjük az Eget, nem érkezik el az amire áhítozunk.
Úgy járunk,
mint az egyszeri tanítvány, aki számonkérte Mesterét, hogy miért ilyen nagysokára érkezett el hozzá. - mire a válasz ez volt - Kedvesem nem láttalak, körbevontad magad sűrű sötétséggel, fentről a fényed nem láthattam. Csak akkor jöhettem, mikor megláttam a fényed.
Ha majd a betegségeddel többet nem küzdeni, harcolni akarsz, hanem megismerni az analógiát amit mutatni akar Neked, s ha képes vagy változni a Boldogság fénye átvilágítja Lényedet.
Amikor a Lelked által irányítottá válik a Személyiséged, nem lesz a betegség többé osztályrészed, nem lesz szükséged rá, s az életedben a harmónia, a béke teret fog nyerni.
Ezen megismerésekkel, változásokkal, változtatásokkal teli úton - ha készen állsz rá - segíthetek, ha kéred, a döntést Neked kell meghoznod.
Minden szépet és jót kívánok Neked!
BuZsu 30-257-1170